Scissors

Hát, ezer és millió bocsánat, hogy eddig nem írtam, csak történt velem pár dolog.
Elősször is tizedikén volt a ballagás, ami hát...Mit mondjak, nem volt túl szép. Elősször is, a tanárok azt mondták, hogy a diákoknak a ballagásra nem kell jönniük. Ergo, volt az iskolából(rajtunk meg a hetediken kívül) vagy 4-5 gyerek. Másodszor, semmi ének, csak a monoton búcsúztató, amit olvastunk. Igen, olvastunk, mert úgy a szebb, és az a szar, ha fejből mondjuk. Továbbá, a tanároknak, akik eddig tanítottak, ha a fele eljött. -.- Én például a háromból csak kettőt tudtam odaadni, de volt olyan, aki eggyet sem, mert akinek adta, nem volt ott.
Meg még a tarisznya akasztás is... Csak álltak mint a...nem mondom ki mi, nyakunkba akasztották, oszt szevasz. Ráadásul szinte senki sem tudott egyszerre lépni. Mi sem! Szal a ballagás FOS volt, így, ahogy mondom. Mindegy, a lényeg, hogy vége van, és jövőre már a VBJ-be járhatok! Bár örömöm nem lesz teljes, mert...Majd talán egy következő bejegyzésben!
De azért a ballagásban volt jó is! Mindig is két kutyafajta után áhítoztam, amit végre megkaptam! A két fajta a Németjuhász és a Kaukázui-juhászkutya. Apum titokban, a vacsora alatt kislisszolt, és csak a vacsora befejeztéval mászott haza egy táskával, és benne két szőrcsomóval, amik imádott kutyusaim. Nagyon boldog voltam, az volt életem legszebb napja! A kiskutyák mind a ketten kislányok. Érdekes lehet, de valamiért jobban szeretem a kislányokat, mint a fiúkat. Hogy miért? Talán azért, mert a szukák ragaszkodóbbak, mint a kanok, így jobban elvannak velem.
Na a lényeg az annyi, hogy oda-vissza vagyok értük. Nagyon aranyos, és ragaszkodó kutyusok, akikkel öröm foglalkozni.
Kicsit féltem, hogy Loncsi, a kaukázusi kutya, fajtája miatt(nagyon territorális, más kutyákkal nem igazán jön ki jól), de rá kellett jönnöm, semmi okom nem volt rá. Loncsi és Jessy nagyon jól kijöttek/kijönnek a mai napig is, bár azért Loncsin látni, hogy érzékenyebb a "területét" fenyeető állatokra, például a madarakra is eléggé morog, de már kezd rájönni, hogy semmi oka bántani őket. Igaz, engem - vagy a családom bármelyik más tagját - még soha nem bántotta, még csak nem is morgott rá. Bár ez még addig változhat, kitudja milyen irányba. Mivel még kicsik, két hónaposak, így arról, milyenek lesznek majd felnőttként, fogalmam sincs. Loncsi kis szerény, míg Jessy nagyon erőszakos és ravasz, tehát tökéletesen kiegyenlítődik a fajták termete közötti külömbség. Remélem, továbbra is ilyen jól ki fognak jönni egymással, mint eddig. Amúgy Loncsin meg vagyok átalkodva. Ahhoz képest, hogy mit olvastam a fajtáról, egész jól kijönnek Jessyvel, igaz, még kölykök, és ez változhat.
Aztán végül a mai nap:
Bejártam a fél Gyöngyöst! Hogy miért vállalkoztam ilyenre a forró napon? Mert barátnőmet kísértem el a bizonyítványosztásra. És annak ellenére, hogy dögmeleg volt, se nem ettem, se nem ittam, fantasztikus volt. És hogy miért a fél gyöngyöst? Mert biziosztás- meg egy kis beszélgetés Vivi osztálytársaival - után  elindultunk a Gyöngyházba, ahol kerestünk egy plüss nyulat Vivi barátnőjének, aki egy nyúlbuzi. Hát nem tudom közületek ki próbált már nyulat találni ezer plüss közül?! Lehetetlen!!! Három boltot jártunk be, mire megtaláltuk. 2000 plüss közül kikeresni azt az eggyetlen istenerte nyulat! Mé nem jó neki egy...Valami más, ami nem nyúl!? De végülis találtunk egy hófehér nyuszit, azt megvette, és mentünk haza. Pontosabban mentem volna haza, ha Vivi meg a barátnői nem mennek még el a szoborhoz, meg vissza. Na mindegy, a lényeg, hogy végülis hazakeveredtünk, és most itthon vagyok, próbálok levegőhöz jutni és feldolgozni hogy elrogálódott a lábam.:'(
De amúgy alapból ez a hónap a klassz hónapok közé tartozik, mert csak xD
Na meg még valami: Loncsinak meg Jessynek csináltam egy blogot, nézzétek meg!;) A címe: loncsiandjessydog.freeblog.hu
Itt lehet kis rosszcsontjaim fejlődését és hogy hogyan nőnek, cseperednek. Remélem, megnézitek, csao! ;)

Orbitális hülyeséget álmodtam.
Úgy kezdődött, hogy tegnap csokit ettem estére, és megfigyeléseim szerint, ettől mindig rosszat álmodok. Hát most nem. Most hülyeséget álmodtam. Na szóval arra "ébredtem", hogy egy kertben fekszem. Ez oké, olyan mint a mi kertünk, csak a fenyők helyett óriáspáfrányok vannak, meg a vaskerítésünk kőből o.O Ezt még feldolgoztam, oké, megyek be a házba. Amikor meglátom a házunkat, hát... diszkréten elájultam. Kőből volt, és az ajtaja márványlap!!! O.O Bemegyek, anyám háttal áll nekem, főz valamit. Kérdezem, hogy "Anya, mit főzöl?", mire anyám visszafordult felém, és bazzeg...OO
Anyum ilyen... Frédi és Béni stílusú ruhában volt, és mondta, hogy: "Szerbuszo, kislányomo!" * Beáll az ideiglenes agyhalál* Miután összekapartam az állam, leültem a(z) (kő)asztalhoz. Anyum folyton beszélt, kérdezett, csak az volt a gond, hogy semmit sem értettem. Szal bólogattam, mint az a kutyás játék, vagy mi. Nos igen... Utánna elmentem sétálni, és ez a fura élet tovább folytatódott. Minden ház körül kőkerítés, és mindenhol furcsán beszéltek az emberek. Ezte hazamentem, jóéjszakát kívántam, és anya fura nyelven "szép álmokat" kívánt. Remélve, hogy mikor felébredek minden normás lesz, gyorsan elalszom. De nem, minden olyan furcsa volt. Aztán három nap ugrás... Bele voltam betegedve, hogy nem a saját koromban vagyok, mert megtudtam, hogy az ŐSKORBAN VAGYOK! Ez csak olaj volt a tűzre, még jobban összetörtek. Sírva feküdtem a kertbe, és elaludtam. Mikor felébredtem, otthon voltam! Juppí!
U.i.:Nehezen tudtam eldönteni, hogy álmodtam, vagy valóság volt, de aztán csak annyit jegyeztem meg, hogy ez baromság volt!

Helló-belló! Nos igen... Az blogot újra kellett csinálnom, mer' valami miatt törlődött.Hát, aki olvasta a blogom, az ismer...valamennyire xD Mostantól itt vagyok elérhető, reggel-délben-este, ébren vagy alvás közben, kicsi nagy és közepes népeknek! :D
Nagyon sok olvasnivalóval várlak benneteket, bizony! Bár nem hiszem, hogy annyian olvasnák a blogom...
Aztááán... Nos még... Majd tartalmasabb bejegyzéseket akkor olvashattok, ha már a Bottyánba járok, addig csak ímmel-ámmal, amikor kedvem tartja. Hogy miért? Mert nem áll szándékomban az egész nyarat a gép előtt tölteni (Pedig ott fogom XD), meg nem akarom, hogy a nyári szünetemet a blogolás folglalja el (Pedig el foglalja XD).
Mit akartam még? Ja igen, az hogy ne aggódjatok, amiért nem írtam régóta a másik blogomba, élek még xD És köszönöm a folytonos piszkálódó üziket, tényleg jólestek xD Am majd írok még, talán már máma, de nem 100-as, attól függ, lesz-e energiám. :D
Na, de azoknak, akik nem ismernek: 1997-ben születtem az USA-ban található Colorado államokbeli Brightontól, mintegy 10 ezer kilométerre Magyarországon, azonbelül is Gyöngyösön. Becses nevem Anett, melyet mindenki legalább egyszer egy "t"-vel ír. -.- Fel nem fogom miért... Na mindegy, már beletörődtem :D Feldolgoztam! Én vagyok a Csoda Nő xD Yatta!
Hát, talán elsőre ennyi, majd még jelentkezem, pápá!